Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Balatonakarattyai Partalja Tájvédő Egylet, 1025. Budapest, Szépvölgyi út 144/b

tel: 30/ 231-16-52  honlap: www.aligaiut.eoldal.hu 

M E G H Í V Ó

Ezúton hívom meg tisztelt tagtársaimat az Egylet 2015. évi közgyűlésére, melyet július 18-án

szombaton, a Balatonakarattya, Aligai út 55. szám alatt, 9 órai kezdettel tartunk. 

A közgyűlésre meghívtam Balatonakarattya Önkormányzatát.

Napirend: 

9.00 – 9.15 Szieberth István, az Egylet elnöke beszámolója a 2014. júliusi közgyűlés óta 

történtekről

9.15 – 9.45 Ránky Péter önkormányzati képviselő, a Fejlesztési Bizottság elnöke tájékoztatója 

az Önkormányzat alakulásáról, terveiről 

9.45 – 12.00 – megvitatás, egyebek

Budapest, 2015-07-01 

dr. Szieberth István 

elnök

 

 

 

Balatonakarattyai Partalja Tájvédő Egylet, 1025. Budapest, Szépvölgyi út 144/b

tel: 30/ 231-16-52  honlap: www.aligaiut.eoldal.hu

 

M E G H Í V Ó

 

Ezúton hívom meg tisztelt tagtársaimat az Egylet 2014. augusztus 31-én 10 órai kezdettel tartandó rendkívüli közgyűlésére, melyet a Balatonakarattya, Aligai út 55. szám alatt tartunk.

A közgyűlésre meghívtam Matolcsyné László Gyöngyi polgármesterjelölt úrhölgyet, s Farkas Sándor urat, önkormányzati képviselőjelöltet.

 

Napirend:

10.00 – 10.20 elnöki tájékoztató az Egyletről

10.20 – 11.00 a Jelöltek meghallgatása

11.00 – 12.00 megvitatás

12.00 -  egyebek

 

Budapest, 2014-08-22                                                                     

dr. Szieberth István

elnök

 

 

 

 

A bejárat nélküli közpark

Másfél évtizede kitartóan harcol a vízparti telkéért egy 82 éves balatonakarattyai nyugdíjas

Cseri Péter, 2008. március 12.

A hetvenes években ellopták tőle a vízparti telkét - ezt állítja egy balatonakarattyai ingatlantulajdonos. A vitatott terület a rendezési terv szerint egy közpark, ami viszont a falu lakói számára megközelíthetetlen. 

- Nézzen körül! Mit lát? - kérdezi Bereczky Gábor.

- Bokrokat, fákat, nádast.

- Az utat nem látja?

- Milyen utat?

- Hát ez az! Ahol most állunk, ott az ingatlan-nyilvántartás szerint egy több száz méter hosszú, hat méter széles közút húzódik. Csakhogy nincs se eleje, se vége, pontosabban mindkét vége felől zsákutca van. De ha odébb megyünk pár méterrel, akkor a dokumentumok szerint egy közparkba érünk. Csakhogy ez sem közelíthető meg közterületről. Kizárólag mi, a körülötte lévő ingatlantulajdonosok használjuk - mondja Bereczky Gábor, a telektulajdonosok egyike.

Alig néhány méterre állunk a Balaton partjától, a Balatonkeneséhez tartozó Balatonakarattya déli végén, nem messze az egykori aligai pártüdülőtől. Ezt a négyhektáros, elzárt területet csak a víz felől vagy csak a magántulajdonban lévő telkeken keresztül lehet megközelíteni. Az ingatlan jelenleg a község tulajdonában van, tavaly óta közparkként szerepel a helyi rendezési tervben. Az biztos, hogy az 1960-as években még a környező telektulajdonosok kezén volt, mint ahogy az is, hogy az ingatlan-nyilvántartás szerint 1982-ben már biztosan állami tulajdonba került.

Bereczky Gábor édesapja, a most 82 éves Gyula bácsi a rendszerváltozás óta harcol a közparknak egy 972 négyzet-méteres részéért - a telke végétől a vízpartig tartó területért -, amit a mai napig a sajátjának tekint. A szomszédai - akik jórészt az elmúlt negyedszázadban költöztek ide - csak távolról figyelik a küzdelmét.

- Pedig mindenkit érint az ügy, csak a többiek nem tudják, hogy annak idején egyszerűen ellopták tőlünk ezt a területet - állítja Bereczky Gyula. - A hatvanas évek elején vásároltam a telkemet, ami akkor a szomszédos ingatlanokkal együtt egészen a vízpartig ért. Ma mindannyiunk telke hivatalosan csak a közpark széléig tart. Persze mindenki ugyanúgy használja a területet, mint korábban, hiszen rajtunk kívül más nem is tud bejutni ide.

Hogy mi is történt a hatvanas-hetvenes években, ma már szinte rekonstruálhatatlan. Bereczky Gyula az elmúlt másfél évtizedben az összes létező helyen - a földhivatalnál, a közigazgatási hivatalnál, a rendőrségnél, az ügyészségnél és a bíróságnál - megpróbálta bebizonyítani, hogy törvénytelenül fosztották meg a vízparti csatlakozástól, de minden fórumon elutasították a beadványait.

A múltbeli események feltárásában legtovább a veszprémi ügyészség jutott, amely megállapította, hogy az első változás 1969-ben történt, amikor egy kormányrendelet alapján a vízügyi igazgatóság meghatározta a Balaton partvonalát. Csakhogy ezen a területen a tényleges vízparttól jóval kijjebb húzták meg ezt a vonalat, a víz felé eső részt pedig medernek nyilvánították, amelyre be is jegyezték a magyar állam tulajdonjogát.

- Ezzel a lépéssel a telkem papíron jóval kisebb lett, ráadásul kártalanítást sem kaptam. A dolgot mégis elfogadtam, hiszen valójában semmi sem változott, továbbra is vízpartinak számított a telkem, csak éppen a szárazföld egy része papíron tómeder lett - mondja Bereczky Gyula.

Egy ideig.

Az igazi megdöbbenést az okozta, hogy az 1969-ben még mederként jelölt partszakasz 1982-ben ismét felbukkant az ingatlan-nyilvántartásban: ekkor már két önálló helyrajzi számon közútként és er-dőként. A térképekre ekkor a valós állapot került, csakhogy az addig mederként nyilvántartott négyhektáros rész tulajdonosaként már a magyar állam, kezelőként pedig a helyi tanács szerepelt. A telektulajdonosok - papíron - elvesztették a vízparti csatlakozásukat.

A történtekkel kapcsolatban csak a kérdések sorakoznak, mivel a változtatásokkal kapcsolatos összes ügyirat eltűnt. A balatonfüredi körzeti földhivatal is csak annyit tudott kideríteni, hogy egy 1976-os rajzos vázlat - úgynevezett munkarész - alapján készült az 1982-es bejegyzés, ám ennek a vázlatnak sincs nyoma. A mai napig nem tudni, hogyan regisztrálhatott a földhivatal egy olyan közutat, amelynek nincs közvetlen közterületi csatlakozása.

- Nyilvánvaló, hogy mi történt: az akkori nagy hatalmú elvtársak, politikai potentátok így próbáltak meg part menti telkekhez jutni - állítja Bereczky Gyula. - Feltehetőleg az volt a tervük, hogy idővel majd megnyitják a területet az utca felé, a földet pedig felparcellázzák egymás között.

Gyula bácsi elméletére azonban nincs semmilyen bizonyíték. Sőt ennek a verziónak ellentmond, hogy az elmúlt negyedszázadban semmilyen változás sem történt a területen. A Bereczky család próbálkozásai a vízpartig tartó földsáv tulajdonjogának visszaszerzésére rendre kudarcba fulladtak. Azok a hatóságok, amelyek érdemben is foglalkoztak az ügygyel, mind arra a megállapításra jutottak, hogy az ingatlan-nyilvántartásban szereplő adatokat hitelesnek kell tekinteni, s ha netán törvénysértés történt, akkor azt a kérelmezőnek - azaz Gyula bácsinak - kellene igazolnia. Ez viszont iratok nélkül reménytelen vállalkozás volt.

A vitatott ingatlan 15 évvel ezelőtt került a magyar államtól a balatonkenesei önkormányzat tulajdonába. Mivel csak a területtel szomszédos ingatlantulajdonosok tudják használni ezt a részt, az önkormányzat bérleti díjat szed tőlük. Igaz, jelképes összeget, egy évre négyzetméterenként száz forintot. Néhányan - köztük Bereczkyék - nem hajlandók fizetni.

- A saját tulajdonomért nem adok pénzt - mondja határozottan Gyula bácsi.

Arra a Balaton-törvény miatt nincs lehetőség, hogy a falu eladja a számára egyelőre használhatatlan vízparti ingatlant a telektulajdonosoknak. Hosszú tétlenkedés után a faluvezetés a közelmúltban nekilátott a helyzet rendezésének.

- Először is a köz számára is megközelíthetővé kell tennünk a partrehabilitációs program szerint sétánnyá alakítandó területet - mondja Sörédi Györgyné, Balatonkenese polgármestere. - Északi és déli irányból is kialakítunk egy-egy gyalogutat közvetlenül a vízparton, s ezeken keresztül végre bárki bejuthat majd erre a területre. Reálisan nézve 2009-ben válhat nyitottá ez a partszakasz.

Azt még a polgármester asz-szony sem tudja, miként és milyen forrásból fogják a sétányt kialakítani a vizes-mocsaras közterületen. Az azonban biztos, hogyha létrejön a sétány, a területtel határos ingatlantulajdonosoknak nem kell tovább bérleti díjat fizetniük.

- Ha ez megvalósul, jelentősen csökken ingatlanunk forgalmi értéke - mondja Bereczky Gábor. - Arról nem is beszélve, hogy az édesapám végképp elveszíti a reményét, hogy az előző rendszerben elkövetett igazságtalanságot orvosolják.

- Az önkormányzat megörökölte ezt a problémát, amelynek a végleges megoldását a Balaton-törvény szabta meg azzal, hogy egy sétány kialakítását írta elő erre a területre
- mondja a polgármester. - Egyébként ez a megoldás szolgálja leginkább a falu lakóinak és az itt üdülőknek érdekeit.